Simson S50B2 1979
Magyarországon ugyan nem színesítette a hetvenes évek második felének a kínálatát, de a sok honfitársunk, aki kint dolgozott az NDK-ban előszeretettel hozott haza magával elektronikus gyújtású S50-es Simsont. Így került ez a szépen megmaradt példány is Szentlőrincre akkoriban.
Német nyelvű dokumentumok kerültek elő a Simson feliratos borítékból, egy kézikönyv a típushoz, egy számla és egy garancialevél.
Ezek jártak minden motorhoz, illetve egy lapos papír, melyet a suhli gyár adott át, szerepelt rajta a pontos gyártási dátum.
1976-ban került piacra az S50 sorozat módosított kivitele az S50B1, párhuzamosan megjelent a B2 változat.
Néhány apróság különbözteti meg a két kivitelt, nézzük meg egyesével mindet.
Kezdjük a külsőségekkel, melyek alapján beazonosítható az electronic.
Talán a legpontosabban a adattábla árulja el a típust.
Az oldalfedeleken az íves kis típusmatrica mellé került egy fehér keretes electronic logó mindkét oldalra.
A gyújtásfedélen a márkajelzés fölé újabb felirat került.
Ha alaposabban megnézzük az első fényszórót, akkor az izzó árulkodik a turpisságról, 25 wattos helyett 35W-os 6v-os került bele, emiatt a töltőtekercs és az egyenirányító is megváltozott.
A lényeg a fedelek alatt van, mégpedig a karbantartást nem igénylő tirisztoros gyújtás, melynek részei a jeladó az alaplapon, a hozzá való bütyök nélküli lendkerék, illetve a légszűrőfedél alatt lapuló vezérlőegység.
Az 1978-as modellévre már a modernebb tankkal készültek a kismotorok, korabeli kiegészítő a zárható Doblina kulcsos tanksapka
ekkor tértek vissza a normál, két keresztes küllőzésű kerekekre.
Már feketék a bowdenek, új formájúak a markolatgumik.
De még a sárga irányjelző búrákban vannak a rögzítő csavarok.
Az ülésen rátértek a később is használt fehér festett feliratokra, egy kockás IFA felirat került mindegyik ülés hátuljára. Még világos szürke színre fényezték a préselt, pumpatartós üléslemezt.
Elöl-hátul műanyag sárvédővégeket találunk, melyeken alul Pneumant márkajelzés található.
Pneumant K30-as mintázatú gumikkal készült természetesen, mai napig jó állapotban vannak, elöl még a meo pecsét is tökéletesen látszik.
A motor a már bevált, többször módosított M53 sorozat, három sebességes, menetszél átlal hűtött változat.
3,6 lóerő áll rendelkezésre, a megfelelő keverékarányról BVF gyártmányú 16N1-8 porlasztó gondoskodik.
Nem találunk nyomát a távolsági fény visszajelzőnek, ebből tudható, hogy a hazai forgalomban segédmotorként használták, ezt bizonyítja az utólagos CM50 beütés is az adattáblán.
Nagyméretű lámpafej, precíz bowdenelvezetés, 80 km/óráig mérő kis óra, illetve a gázszektor mellett található krómozott irányjelző kapcsoló tipikus S50-es részletek.
Egy kis érdekesség, még a csomagtartón lévő gumi is megmaradt, nem porladt el az elmúlt 40 év alatt.
Ebben az évben már egyre több S51-es prototípus járta az NDK útjait, a KERMI-hez is beérkeztek az első próbadarabok.
Végül egy kis videó a motorról
Bogyay Norbert 2019.02.25.
(c) Bogyay Norbert 2019.