Simson S50 sorozat
A hetvenes évek elején Suhlban lelkesen dolgoztak a mérnökök egy új, modern kismotor megalkotásán. 10 év gyártás után nyugdíjazták az SR4 -es sorozatot. Az 1975-ös modellévre dobták piacra az S50-eseket.
Az S50 egy sportos motorkerékpár karaktert kapott, elöl teleszkóppal, hátul nagy rugóúttal rendelkezõ lengõvillával és komfortos üléssel. A kényelmes testhelyzet kialakítása érdekében a kormányt megemelték, a tankot a lábnál karcsúsították. Mindegyik változtat elegáns szürke színû sárvédõt kapott. A nagy átmérõjû fényszóró immár a kormánnyal együtt fordult, ami növelte a biztonságot. A visszapillantó tükör is a kormány végébõl átkerült a kuplungkar mellé.
A háromsebességes motorja a Schwalbe/ Star típusoktól származik, igaz itt elhagyták a kényszerlevegõ hûtést, helyette a megnövelték a henger és hengerfej bordázatát és a menetszélre bízták a hûtést. A teljesítménye 3,6 Le lett. A kipufogót áthelyezték a jobb oldalra.
Kezdetben két változatban készült. Az S50N az alapváltozat volt. Kék színben, indexek és gyújtáskapcsoló nélkül, kényelmetlenebb, a hátsó lengõvillán lévõ hátsó lábtartóval szerelték. A világítása is elég szerény teljesítményû volt.
Az S50B, majd késõbb az S50B1 nagyobb színválasztékban, magasabb felszereltséggel készült.
1976-ban nagy újdonságnak számított az elektronikus gyújtás bevezetése (S50 B2). Ez a motor megbízhatóságát növelte, mivel kevesebb mozgó alkatrész volt benne (elhagyták a megszakítót). A gyújtótekercses gyújtást a trafós helyettesítette mindegyik változatban.
Az 1978-as sorozat újdonsága a korábbi 9,5 literes befogadó képességû üzemanyagtankot egy kicst szögletesebb, de annál jóval elegánsabb tank váltotta fel. 1:50 -es benzin olaj keverék lett az új elõírás, mivel a fõtengelyt módosították, a bronzpersely helyett tûgörgõt alkalmaztak a mérnökök.
Bogyay Norbert 2006.08.14.
(c) Bogyay Norbert 2006.