Főoldal

Simson Sperber Beach Racer Limited 2001

A Magyar Posta volt hazánkban a legnagyobb Simson felvásárló a XX. század fordulóján, eredetileg postás motornak szánták a 2001-es limitált modellt, de a színe nem felelt meg az első tulajdonos elmondása szerint.

 

Ez egy utolsó előtti évjáratú kismotor Suhlból. E motort is a Postaautó Kft. hozta be az országba, erről árulkodik a vezetett szervízfüzet és a kézikönyv is.

A felszereltsége elég szerény. A magas felépítése miatt rossz utakon van elemében.

Az 1990-ben megjelent S53-as sorozat közeli leszármazottja, 1991-ben mutatták be az S53 OR modellt. Jellegzetessége, az első 19 colos és a hátsó 17-es kerék, a széles merevített kormány, a megnyújtott első rugóút, nincs középtámasz, helyette hosszabb oldaltámasz található. 

A porfestett vázon két matrica található, az egyiken még a Simson Zweirad GmbH,

másikon már az új tulajdonos Kontec és az alvázszám is szerepel.

A négysebességes blokk kuplungoldali fedele újra változott, egyszerűsödött, már a sebességek száma sincs feltüntetve rajta. A kipufogó megoldása a könyöknél kúpos rugós módszerű, de szerencsére hagyományos kipufogót szereltek, pontosabban hegesztettek a csőre, így könnyen tisztítható.

Az 50ccm-es henger került a blokkra, amivel 3,4 Le-vel gazdálkodhatunk. Hagyományos berúgókarral indíthatjuk a motort.

A gyújtás itt is többtekercses VAPE, teljesen elektronikus kivitelű, a karburátor Bing 17-es.

Karcoma benzincsap, akár a BMW motorokon.

Kürt a váznyak alá költözött, a kormányzár is Zadi, egy kulcs nyitja az oldalfelet, a kormányzárat és egyben a gyújtáskapcsolóhoz is jó.

Már az újabb márkajelzés a lámpaidomon.

Egyszerű és informatív műszerfal, a kmóra régóta ismerős, egyetlen különbség, hogy a távolságifény visszajelző nincs benne, hanem középen kapott helyet az üres- és irányjelző visszajelző felett.

Kéttollú Zadi kulcs, immár mindkét irányban behelyezhető a háromállású kapcsolóba.

Domino szektorok és markolatok. Külön gombbal kapcsolható ki az irányjelző. Az alsó kis kar a szivatóé.

Domino gázszektor, első féklámpalapcsoló.

Két fokozatban állítható a lámpafejidom, a terhelés függvényében, hogy ne vakítsa a HS1 izzó a szembejövőket.

Hibátlan gyári huzatos ülés. Simson felirat csak a bolti kisipari üléseken van.

Saját fejlesztésű első teleszkóppár, melyet porfestettek. Dobfékes változat, előről megy a kilóméteróra hajtás.

Rozsdamentes RADAELLI felnik, szintén rozsdamentes küllőkkel, elöl 19, hátul 17 colos méretben. Heidenau K46 mintázatú gumikkal (elöl 2,50-19 hátul 2,75-17 méretben).

Újabb típusú lábtartók és gumik elöl és hátul is. Jól látszik mennyivel ívesebb a hátsó lábtartó tartója a kipufogódob miatt.

Egyszerűsítették a hátsó kipufogó dob tartókat. Egyenesen Csehországból érkeztek a CZ több fokozatban állítható hátsó lengéscsillapítók.

Az 51-es szériához képest a baloldali szerszámfedelet felnyitva kicsivel bővült a tér, kisebb 12Voltos akkumlátort találunk és egy kis rekeszt a szerszámainknak. Sajnos a szerszámkészlet folyamatosan csökkent az elődeihez képest. Jelen esetben csavarhúzóra és gyertyakulcsra. Már nem jár hozzá ragasztókészlet, pumpa, vagy Narva izzókészlet sem. Bár ezek gyakorlati haszna mindig is kicsi volt, kis figyelmesség volt a gyártó részéről

2001-ben ez a motor elég elavultnak hatott, sajnos ez is és a magas vételár (majdnem 500.000 Ft) is hozzájárulhatott a régen nagynevű Simson márka 2002-es végleges bezárásához..

Amúgy egy strapabíró kismotor, hagyományosan egyszerű külsővel, nagy használati értékkel, könnyen és olcsón fenntartható, bár elég silány minőségű alkatrészellátással (sajnos ez ma minden Simsonra igaz).

vissza a  Főoldalra

 

 Történetek

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2006.