Főoldal

Simson Schwalbe sorozat

A KR50 -est felváltó keletnémet kisrobogó a Simson gyár leghosszabb gyártási időszakot megélt kismotorja. 1964 és 1986 között, több mint egymillió példány készült.

A KR51 típusjelzésű, immár kétszemélyes, robogót az 1964-es Lipcsei Vásáron csodálhatta meg a korabeli közönség. A Staroz hasonló 50ccm-es 3 sebességes, kényszerlevegő-hűtéses motorja eleinte kézi vagy lábváltós kivitelben készült. A 3,4 lóerős motor 60km/órás végsebességre képes. A kényelemről elől-hátul teleszkóp és a lengővilla gondoskodott. A kormány végébe helyezték az irányjelzőket.

Az üzemanyagtartály védett helyen, az ülés alatt kapott helyet, ami természetesen biztonsági zárral volt biztosítva. Immár 16 colos, alumínium felnis kereken gördült Már az első évjáratoknál is a kék szín dominált, pedig szürke színben is készült.

Hazánkban az 1964-es Budapesti Nemzetközi Vásáron láthatták előszőr a fecskét, ahol a Trabant 601 peremierje miatt kicsit háttérbe szorult.

Az első komolyabb modellfrissítést az 1968-as esztendő hozta. Ekkor jelent meg a KR51/1 modell, ahol az NKJ karburátort lecserélték BVF-re, a motort is egy kicsit módosították; immár 3,6 lóerő-re növelték a teljesítményt. Bővült a színválaszték is.A borostyánsárga féklámpát pirosra cserélték. Az irányjelzőket szögletesebbre cserélték.

1971-ben már az automata kuplungos Schwalbe S verziót is gyártották (egészen 1980-ig)

A következő újítás 1974-ben a Schwalbe K modell, amit elöl 100mm-es, hátul 85mm-es rugóúttal rendelkező lengéscsillapítóval, kényelmesebb üléssek és új pasztellfehér színben árultak. Ebben az évben az összes modellen a kipufogó végét lecserélték egyszerűbb formájúra. A fékkulcs hátul kívülre került és öntisztító betéttel szerelték. A szürke üléshuzatot ésa lámpakarikát feketére cserélték.

A hetvenes évek végén a főtengelyen a perselyt tűgörő váltotta fel, így az 1:33 keverék helyett az 1:50-es lett az általános (ekkor lett lecserélve a tanksapka is a modernebbre). Ezzel együtt a fém karokat műanyag váltotta fel. Kétfajta burkolattal is készült: az egyiken a fényszóró alatt volt a kürt, míg a másikon rejtve maradt. Az ülés is egységesen a hoszabbik verzió lett. A lengővillákat egységesen feketére fényezték. A kormány végéről védettebb helyre került a visszapillantó tükör, illetve hosszabb szárút szereltek fel.

Az utolsó, legjelentősebb módosításra az 1980-as évjáratnál került sor. Ekkor módosult a típusjelzés KR51/2-re. Bővült a színválaszték is. A kék és a szürke mellett immár piros, narancssárga, zöld és barna színben is lehetett hozzájutni.

Az S51-es modellek megjelenésével egyidőben a Schwalbe-ba is beszerelték az M531/541 jelű motort. A léghűtéses, nagy bordákkal rendelkező motor 3,7 LE-s. A motor miatt a kipufogót az ellenkező oldalra szerelték. A bowdenes hátsó féket a biztonság növelése érdekében rudazat helyettesítette. Enyhén módosult a taposólemezek formája is.

Az N modellbe a 3 sebességes motorokat párosították, hagyományos lengéscsillapítóval és a kisebb teljesítményű világításal készült.

Az E verzió már a 4 sebességes vonóékes motorral és hidraulikus lengéscsillapítóval jött ki a gyárból.

Az L változaat volt a luxus a Schwalbe-k között: 31 Wattos elektronikus gyújtással, négysebességes blokkal

A gyártás végéhez közel még utoljára a hátsó lámpát cserélték nagyobbra és a kormánydíszt fényezték feketére. Ezzel együtt a fényváltó kapcsoló is mattfekete lett.

Több, mint egymillió darab legyártása után nyugdíjazták 1986-ban.

Méltó utódja az SR50 robogó....

Bogyay Norbert 2007.01.15.

vissza a Főoldalra

 

 Fórum

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

                  

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2006.