Carpati Super 1965
A barcasági fegyvergyárak összefogásával az ötvenes évek végén Simson mopedre épült, de ügyesen továbbfejlesztett Carpati moped sorozatgyártása a helyi piacra. Kiindulási alap az 1958-as évjáratú moped, melynek sok alkatrésze visszaköszön a C2-es típuson. Nézzük meg egy patinásan megőrzött 1965-ös típus részleteit.
A zernyesti Tohan fegyvergyárban szerelték össze a mopedeket, a motorblokk a brassói METROM gyárban készült, első típus a C1 még egy üléses kivitelben készült 1959-63 között.
A Super már a C2-es változat volt, a két személy szállítására alkalmas, emiatt erősebb, nagyobb ccm-es hengerrel készült az M103 kódnevű erőforrás. Itt is két sebességfokozat van, melyet a kormányról kapcsolhatunk.
A korábbi Simson motor pedáltengelye helyett lábtartókat csavaroztak mindkét oldalra. elhagyták a lánc hajtást, a berugó szerkezet már fogaskerék hajtású. A behajtható taposójú berugókar mellé egy fékpedált is kialakítottak. A fékrudazat formája és a beakasztás elve mindkét oldalt megegyezik a suhli változattal.
Még a motorszám is az ötvenes évekbeli Simson mopedekről ismert helyre került, igaz a számok a gyártási évvel kezdődnek, így még könnyebb a beazonosításuk. Az alvázszám és az adattábla viszont szemből nézve az ülés alá került jobb oldalra.
METROM feliratos gyújtásfedél formailag és anyagában is tökéletes másolata a sommerdai eredetinek, a kuplung oldali ablakon is M betú utal a gyártó vállalatra, de a BVF NKJ ihlette porlasztó úszóházán is megjelenik a nagy M.
A zárható légszűrő itt is egy gumi csővön kertesztül van elvezetve a vázba, ahonnan a friss levegőt szívja a motor. Annyi az eltérés az eredetitől, hogy nem ezüstre fényezték a légszűrő házat, hanem galvanizálták. Természetesn itt is alkalmaztak burkolatokat, melyet bézs színre fényeztek a gyárban.
Az 55 km/órás végsebesség eléréséhez szükség volt a 68 ccm-es hengerre, melynek a furata 45 mm, lökete 42 mm, nagyon hasonlít méretében a jóval későbbi S70 dugattyújára. 2,6 LE 5000-es percenkénti fordulatszám mellett.
A növelt teljesítmény miatt a kipufogó mérete is arányosan felnagyított, elöl két hatos csavar rögzíti a könyökhöz a dobot, mely három részből áll ebben az esetben is, a középsőre hegesztett fül tartja szintén két hatos csavarral a vázhoz a hangtompítót.
A motor felépítése elöl hasonlít a Simson mopedre, rövid lengőkaros első felfüggesztés, de a gumibak helyett itt tekercserugót találunk.
A teljes alu fékdob követi az 1958-as évjáratú NDK mintáját, sőt a 19 colos fényezett lemez felnin is két párhuzamos vonalazást találunk. Victoria márkájú, helyi gyártású gumiabroncoskkal készültek.
Az első sárvédő kialakítása is hasonlít, a forma viszont egészen más stílust követ. Mivel nagyon előre nyúlik, ezért mindkét oldalt felül szegecselt, alul csavarral rögzített távtartóval szerelték.
Külön kis dísz burkolatba került a kürt a váznyak elé, a felső rögzítő csavarjai az üzemanyagtank első felfogatási pontjába esnek. Forma és a funkció teljesen megegyezik a keletnémet változattal.
Lámpafej és a bukaresti gyártású km óra is régi ismerős, a lámpakarika és rögzítése is tökéletes másolat, az EL-BA és a Made in Rumania feliratot kivéve természetesen.
Egyedi a két oldali lámpatartó, melyet a motor színére fényeztek, ötletes a huzalok és a elektromos vezetékek elvezetése.
Kormány felépítése és kivitelezése is hasonló, íve és szélessége némileg módosított. Kuplung és gázszektorok elviekben hasonlítanak, de eltérő az anyaghasználat. A távolságifény kapcsoló is EL-BA márkajeles.
Az első villa határolóit a tank alatti fővázhoz rögzítették, a csendes működés miatt gumibetétet kaptak, így teljesen megegyezik az SR2 mopeddel.
Az üzemanyagtank forma azonnal beugrik, hogy láttuk valahol, azonban a rögzítése már egyedi, megemelték a hátulját, ötletesen kialakítottak egy fedéllel zárt kis tárolórekeszt, melyet egy kis fehér kar elfordításával lehet nyitni.
A betöltő nyílás mérete egyezik a Simsonnal, az alu sapka elfordítás után levehető, rögtön feltűnik a nagy, hengeres, kivehető benzinszűrő.
Talán a legegyedibb része a váz hátsó traktusa, melyen hagyományos lengővilla két polírozott alu teleszkóppal szolgálja a kényelmet és préselt lemezzel folytatódik a váz az ülés alatt. Egy zár elhúzása után egy laza mozdulattal le lehet venni a kétszemélyes keskeny, de magas nyerget.
Zárt tárolórekeszt találunk itt, kényelmesen pakolható, elfért az egészségügyi csomag és a tartalék izzókészlet is a plusz szerszámok mellett. A pumpa az ülés alján található.
A keskeny és viszonylag rövid hátsó sárvédőre szerelték fel az SR1 és az első kiadású SR2 mopeden látható hátsó lámpának tökéletes másolatát, talán a gumi alátét méretét növelték meg jelentősen, amiről könnyen beazonosítható. A hátsó kerékagy a KR50 modellhez hasonlóan itt is alumínium, de a lánckerék oldalán már a perem vasból van.
Kecses, vékony középállvány rögzítése is ismerős elvet követ, nagyméretű talpai nagy segítség lehetett a hatvanas években. Érdekesség, hogy szinte mindegyik változatra készítettek házilag csomagtartót a tulajdonosok, melyet az ülés alá és a hátsó sárvédő ülés és a hátsó lámpa közötti szakaszára rögzítettek.
Ugyanígy gyakori a hátsó sárvédő gumi toldat, sokszor alu lemezekkel díszítve, esetleg kiegészítő lámpával feldobva.
A fekete fényezés meglepően tartós bevonat, a sárvédők pereme mellett, lengővillán, de még a kipuffogó tartón is vékony vonalazás látszik. A bézs színű felnik, oldalburkolatok, kürt tartó lemez és a lámpatök kiemeleik a kismotor egyedi megjelenését.
Bogyay Norbert 2021.02.23.
(c) Bogyay Norbert 2021