Főoldal

AWO 425 1956

Napokban sikerült hozzájutni egy különlegesen szép állapotban megmaradt Awohoz, melynek legalább olyan érdekes a története, mint az újszerű állapota. Menjünk vissza az időben közel 64 évet, mielőtt részletesen bemutatom a motort.

Miközben Magyarországon még az 56-os szabadságharc zajlott Lehotzky Pál konyhafőnök volt Bulgáriában, ahol adódott egy vissza nem térő lehetőség, egy NDK-s diplomata segítségével Szófiában november 30-án vásárolhatott egy vadonatúj, hazánkban ismeretlen motorkerékpárt.

December 20-án honosította hazánkban, a rendőrségen átvehette a ZF-192-es forgalmi rendszámot, melyet a motor váznyakába is beütöttek. Nagyon kevés motor volt ekkor magánhasználatban, autó meg alig akadt, nagyon nagy szó volt egy négyütemű motor.

1959 áprilisában értesítették a hatóságtól a rendszám és Forgalmi Engedély csere ügyében, eleget téve a felszólításnak megjelent a makulátlan motorral, ahol levették a rendszámot, kicserélték az új kiadású EA-51-08-ra. Az új Engedélybe is átvezették az elidegenítési tilalmat, ugyanis a 3 évnél fiatalabb járműveket tilos volt értékesíteni.

Ahogy teltek az évek a motort nagyon keveset vették elő, 1968-ban egy műszaki vizsgán részt vettek vele, erről egy pecsét árulkodik. 1981-ben Gellért István kapott egy információt, hogy nem messze tőle egy új BMW-t tartanak az előszobában, hamar meg is tekintették a helyszínen, két kisebb csúsztatás volt az ügyben, az új helyett újszerű, míg a BMW helyett az AWO 425 bukkant elő a takaró alól.

Ennek ellenére természetesen megegyeztek az eladóval, egy új Simson S50B1 árában. így hozzá került a gyönyörű motor. Eleinte minden évben műszaki vizsgára vitte István a motort, majd Ő is egyre kevesebbet vette elő. 1990-ben új rendszámot és forgalmit kapott a Rendőrségen, UDV-232 kombinációt és az újabb zöld színű két lapos Forgalmi Engedélyt.

Nagyon megbecsülte a motort, a Magyar Autóklub szervezésében a 90-es évek közepén már Veterán járműnek minősítette, de továbbra is nagyon keveset használta. Egy filmszerep kedvéért még rendőrnek is beöltözött.

 2001-ben megkeresték a Veterán Autó és Motor újságtól, melynek a címlapjára is került az év végi számnak. Több oldalon mutatta be Csikós Zsolt és Ocskay Zoltán a Simson gyár történetét, illetve az Awo 425-öst.

Itt jelent meg egy felhívás, hogy István márkatársakat keres, mely sok Simsonos érdeklődését felkeltette, így egyenes út vezetett az AWO-Simson Baráti Társaság létrehozásához.

2003 nyarán sikeres Veterán Vizsga után Muzeális jellegű Járműnek nyilvánította a MAVAMSZ, így OT 01 56 rendszámot kapott a Központi Okmányirodában.

2006-ben csatlakoztam a Társasághoz, azóta is tart a barátság Istvánnal, akkor láttam először ezt az újszerű motort, nagy szerepe volt az AWO gyűjteményem megalapozásában.

A hosszú történet és a közös fotó után nézzük meg a gyönyörű részleteket a motoron.

Export kivitel, tehát krómozott alsó teleszkóppár, szintén krómozott küllők. A felni középen ezüst betétes, amúgy feketére fényezett. Ekkor már hagyományosan peremezett felnit használtak, a sárvédők viszont az 5 helyett 4 szegeccsel rögzített tartókkal készültek.

Töltés és üresvisszajelző a lámpafejen, 1987-ig érvényes műszaki vizsgát jelző matrica rajtamaradt a hibátlan lámpatartón

IKA feliratos szimmetrikus üveg, EFR feliratos krómozott karika. 6 Voltos elektromos rendszer.

Bal oldalt a bakelit fedél alatt a biztosíték található. EFR feliratos a gyári gyújtáskapcsoló kulcs.

Ebben az évben vezették be a kisebb íves kormányt az AWO 425S sorozattal egy időben. A két kormánytartó között lévő alumínium kar forgatásával lehet állítani a kormányzás erősségét.

Még a sárga védőbevonat is rajta maradt az adattáblán, semmi kopás sehol.

EFR kürt a tank alatt védett helyre került.

Jól látszik a vonalazás, vastag fehér, mellette narancs vékony vonal fut körben a tank oldalán, az él mellett újabb narancs nem látszik ezen a képen. Az évjárat jellegzetessége az alumínium AWO márkajeles tanksapka, alatta az üzemanyagszűrővel.

Két átmenő csavarral rögzített gyárilag homokszórt 12 lóerős négyütemű, öntöttvas 247 ccmes hengerrel, OHV, tehát nyomórudas vezérléssel. Gyári króm a váltó és berugókaron.

Ezzel a gyertyapipával adták át Szófiában 64 éve, teszi a dolgát azóta hiba nélkül.

A többi Aworól ismerős bakelit ülepítős üzemanyagcsap három állással. Külön úszóházas BVF gyártmányú porasztó nagyméretű légszűrővel. Háttérben a km óra meghajtás huzalja látható.

Möve gyártmányú gumi lengőnyereg eleje szépen követi az üzemanyagtartály ívét, látszik rajta a gondos ápolás, nem repedezett sehol.

Az utas lengőnyergének apró emblémája a hátulján. Méretes kapaszkodó került előre, nagy segítség a motor mozgatásakor.

Szerszámtartó henger, NDK lakattal stílusosan.

Hiánytalan a szerszámkészlete, baloldalt a nagy szerszám egy zsírzóprés. A kék kézikönyvben szerepelnek a zsírzási pontok és karbantartási idejük.

Kézi váltókar nagy segítség, egy mozdulattal 4-es fokozatból üresbe lehet húzni. Kopásmentes a fékpedál is. Krómozott a hardi tárcsa háza.

Hajtás kardántengellyel, melyet krómoztak a hajtás porvédő lemezével együtt. 1955-től három részes a hangtompító.

Hajtásház, melyet a jobb oldali bakteleszkópra rögzítettek. Félfékdob a motor színére fényezett.

Suhl város címere és a márkanév került a hátsó sárvédő felnyitható részének felső felére. A magas fényű fekete fényezést itt is fehér és narancs vonalazással emelték ki.

Végül pedig egy kis videó a motorról:

Bogyay Norbert 2020.03.08.

vissza a Főoldalra

 

 Történetek

 

 Technika

 e-mail

 Bemutatók

 Linkek

 Gyártörténet

 Rólam

 Képgaléria

 Könyvajánló 

 Videók

 Adatvédelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 (c) Bogyay Norbert 2020.